Kígyót találtam

A tavaszi, nyári hónapokban gyakran előfordul, hogy a Magyarországon honos kígyók bejutnak nyaralók, kertes házak, üdülőterületek kertjeibe, és ott nagy riadalmat okoznak megjelenésükkel. Az alábbi információk reményeink szerint segítenek eligazodni a Magyarországon honos kígyófajok meghatározásában, valamint választ adnak pár gyakori kérdésre.

Kígyó, sikló vagy vipera?

Széles körben elterjedt tévhit, hogy míg a kígyók veszélyes állatok, addig a siklók veszélytelenek. A valóságban egy rendszertani félreértés áll e mögött. A hüllők osztályába (Reptilia) tartozik a pikkelyes hüllők rendje (Squamata) ezen belül található a kígyók alrendje (Serpentes) és a siklók pedig a kígyók alrendjén belüli rendszertani kategória. Trópusi vidékeken léteznek olyan siklók melyek mérget termelnek, és marásuk veszélyes (Ilyenek a kobrák és a mambák is, csak, hogy egy pár fajt megemlítsünk).

A Magyarországon honos 7 kígyófaj közül öt a siklók közé tartozik, ezek egytől egyig ártalmatlanok, nem termelnek méreganyagot. A további két faj a viperák családjába (Viperidae) tartozik, melyek méregmirigyeikben mérget termelnek, és ezzel pusztítják el zsákmányukat. Tehát a mérget elsősorban a zsákmányoláshoz használják, nem pedig a védekezésre, és végképp nem az emberek ellen.. Ez a két viperafaj ugyanakkor nagyon ritka, kihalás szélén álló állatfaj. A viperák, ha csak tehetik, rejtőzködő életmódot folytatnak, megtalálásukhoz nagy szerencse kell. Felnőttkori testméretük kisebb, mint a Magyarországon élő siklóké. Az embert érő marás rendkívül ritka, és legtöbbször nem okoz életveszélyes állapotot. Aki ilyen állattal találkozik, meg kell értenie, hogy inkább természeti ritkasággal áll szemben, mintsem veszedelmes állattal.

Kígyófészek?

A népi elnevezés szerinti „kígyófészek” nem létezik a való életben. A kígyók nem építenek fészkeket. És sosem tanyáznak tartósan egy adott helyen. Ez is csak egy félreértés a kígyók életével kapcsolatban.

A kígyók életmódja nem a társas léten alapszik. A kígyók egytől-egyig magányosan élő állatok. Ha például két kígyót látunk napozni egy adott helyen, az nem azért van, mert az a két egyed kedveli egymás társaságát, hanem azért fordulhat elő, mert mindkét állat úgy „ítélte” meg, hogy számára az a napozóhely az ideális. Mégis előfordulhat egy-egy olyan szituáció amikor több kígyót is találhatunk egy helyen. Ilyenek lehetnek ősszel a telelőhelyek, ahol csoportosan összegyűlhet több egyed is a megfelelőnek ítélt telelőhelyen, mely lehet akár egy kamra, vagy egy elhagyatott fészer, esetleg „sufni” vagy farakás…

Másik lehetőség, pedig a tojásból való kikelés. A gravid (vemhes) nőstény kígyó olyan helyet keres tojásainak mely megfelelő páratartalmú, és megfelelően meleg, valamint nyugodt, háborítatlan, ezáltal alkalmas a tojások fejlődéséhez. Ha megtalálta ezt a helyet lerakja tojásait (egy vízisikló akár 30 tojást is rakhat). Miután nyár végén a tojások kifejlődtek, kikelnek, és a kiskígyók egyszerre kiözönlenek arról a helyről, ahová anyjuk helyezte őket nyár elején még tojás formájában. Ezért láthatunk újszülött kígyókat többedmagukkal egy helyen, de ezek rövid időn belül szétszélednek, otthagyják a keltetőnek használt területet.

Kígyó a kertben? Honnan került oda?

A hazánkban élő 7 kígyófaj mindegyike meghatározott földrajzi viszonyokat részesít előnyben. Az ember terjeszkedésével sajnos a kígyók élettere csökkent, és mára már gyakorlatilag az a szituáció áll fent, hogy a kígyók ott élnek, ahol mi. Mivel igen ritkán találkozunk velük, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy közelünkben nem élnek ilyen állatok, pedig a valóság teljesen más. A kígyók rejtőzködő életmódú állatok, inkább este, valamint szürkületkor mozognak, kutatják fel zsákmányukat. Ezért van az, hogy főleg akkor találkozunk velük, ha nappali pihenőhelyükön megzavarjuk őket, és kénytelenek elmenekülni, kitörni búvóhelyükről. Budapesten és a környező területeken nem élnek mérges kígyók. A siklók közül a rézsikló, a kockás sikló és a vízisikló viszont gyakran előfordul a budapesti kertekben is.

Veszélyes állatok a kígyók?

A kígyókról általánosságban elmondható, hogy  alapvetően békés állatok, ha fenyegetve érzik magukat a legtöbb esetben a menekülést választják kiútként. Abban az esetben viszont, ha szorult helyzetbe kerülnek (pl. megfogják őket), mindent bevetnek támadójuk ellen, így harapnak is. Nem csak a viperák, hanem a siklók is gyakran próbálkoznak a harapással, majd megijesztett támadójukat hátrahagyva elmenekülnek a helyszínről.

Fontos megjegyezni, hogy míg a Magyarországon élő siklók harapása teljesen ártalmatlan, addig a viperák marását komolyan kell venni, kezelni szükséges, de szerencsére csak igen ritkán (főleg allergiás reakció esetén) okoz életveszélyes állapotot.


Vipera, vagy sikló?

A kígyókkal való találkozás során az átlag ember számára a fő szempont mindig az, hogy megállapítsa jelent-e bármiféle veszélyt a talált állat vagy sem.

Az eddig leírtakból már kiderül, hogy míg a Magyarországon élő siklók teljesen veszélytelenek az emberre nézve, addig egy esetleges viperamarás már egy veszélyesebb kategóriába sorolandó.

A siklók és a viperák közt van néhány szembetűnő különbség:

1- Míg a viperák pupillája függőlegesen hasított, mint a macskáké, addig a siklóké kerek.
2- A viperák teste rövid, tömzsi, felnőtt korban sem érik el a 80 cm-nél hosszabb testhosszt, így ha ennél hosszabb kígyót látunk, biztosak lehetünk benne, hogy nem viperával van dolgunk.

Hazai kígyófajok elkülönítése:

Haragos sikló
(Dolichophis caspius)
Hazai elterjedése: A faj hazánkban csak két helyen fordul elő: Budapest környékén, valamint Dél-Dunántúlon, főleg Villányban. Száraz sziklás területeket, bozótosokat részesít előnyben.
Általános leírás: A haragos sikló felnőtt egyedei elérhetik a 170 cm-es testhosszt is. A felnőtt egyedek hasa kékesszürke vagy vörösessárga. A testük szürkés-barna színű, a test két oldalán sötétebb színű foltsor húzódik végig a testen. Az egy évesnél fiatalabb egyedek hasa téglavörös, testük színe szürkés alapon jellegzetes fekete mintázatú.

Erdei sikló (Zamenis longissimus)
Hazai elterjedése: Az erdei sikló igen gyakori siklófaj, mely a sík területek kivételével szinte mindenütt, de főként tölgyesekben található meg.
Általános leírás: Igen hosszú kígyó mely elérheti a 200 cm-es testhosszt is. Átlagos méretűre nőtt egyedei azonban általában 100-120 cm hosszúak. Hasi oldaluk sárgás vagy fehéres színezetű, míg a testük szürkés, olajzöldes, barnás, vagy akár sárgás színű is lehet. A fiatal állatok tarkótájékán a vízisiklóéhoz hasonló sárgás foltok találhatóak, alapszínük barnás, azon foltok, pettyek díszlenek.

Vízisikló (Natrix natrix)
Hazai elterjedése: Hazánkban szinte mindenütt előfordul, nem csak vizek mellett. Ahol a közelben vizes terület található, ott nagyobb egyedszámban találkozhatunk vele.
Általános leírás: Átlagos testhossza 120 cm, de különösen nagyra nőtt egyedei elérhetik a 200 cm-es testhosszt is. A vízisiklók legjellegzetesebb ismertetőjele a szemük mögött elhelyezkedő nyakszirt folt, mely általában sárga színű, de lehet a sárgánál világosabb fakó fehér színű, vagy akár narancsszínű is. Alapszíne a sötét barnás, szürkés, vagy olajzöld.  Ha megijesztik, bűzmirigyéből jellegzetes szagot áraszt.

Rézsikló (Coronella austriaca)
Hazai elterjedése: Déli fekvésű dombvidékeken, lejtőkön cserjés, sziklás területeken egyaránt előfordul országszerte. Budapest kertvárosi területein rendszeresen előfordul.
Általános leírás: Körülbelül 70 cm-re megnövő sikló. Testének alapszíne szürke, szürkésbarna vagy bronzbarna. A hát két oldalán a tarkótájéktól kiinduló sötétbarna foltsor húzódik a farok végéig. Hasi oldala kékesszürke vagy vöröses. Az elsőéves fiatalok hátszíne határozottan szürke, rajta fekete mintázat látható, és az ő hasuk téglavörös. Fejmintázata jellegzetes, viperát utánoz.

Kockás sikló (Natrix tessellata)
Hazai elterjedés: Hazánkban előfordulása jobban köthető a vizes területekhez, mint a vízisiklóé, így előfordul a nagyobb tavak (Balaton, Velencei-, Fertő-, Tisza-tó) közelében, ugyanakkor ez nem törvényszerű.
Általános leírás: alapszíne szürkés, vagy olajzöld, testén elszórt sötétebb foltok találhatóak. Hasi oldalán jellegzetes fekete-fehér „kockázott” mintázat látható, ami egyébként a vízisikló egyedeire is jellemző.

Keresztes vipera (Vipera berus)
Hazai elterjedése: Előfordulása foltszerű. Megtalálható Somogy és Zala megyében, a Tiszaháton Szabolcs-Szatmár megyében, valamint a Zempléni-hegységben, beleérve Tokaj-hegyet és környékét.
Általános leírás: Nagyobb egyedei maximum 80 cm hosszúra nőnek. Mintázatuk igen jellegzetes. Alapszínük világos szürkés-barna, vagy fekete. Hátukon a nyaktól a farkuk végéig sötét cikk-cakk irányú sáv fut. Fejmintájuk jellegzetes, pupillájuk függőlegesen hasított.

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
Hazai elterjedése: A rákosi vipera a Hanságban és a Duna-Tisza közén, pontosabban a Kiskunságban maradt fenn, de csak kevés élőhelyen. A megmaradt populációk Gyón, Tatárszentgyörgy, Kunpeszér és Bugac térségében, lakott területektől távol eső gyepfoltokon élnek.
Általános leírás: Maximális hossza alig éri el a 60 cm-t. Hátának alapszíne vagy szürke, vagy sárgásbarna. A tarkótól sötétbarna zegzugos sáv húzódik a farok végéig, mely esetenként szétszakadozott, oldalain sötéten szegett. Az oldalakon sötét foltok láthatóak. A hasi oldal szürke piszkosfehér foltokkal