CSINCSILLÁK ÉS DEGUK LEGGYAKORIBB MEGBETEGEDÉSEI
CSINCSILLÁK
A csincsillák a rágcsálók rendjébe tartoznak, társas lények és növényevők, hasonlóan a rend sok más tagjához. Jellegzetességük a sűrű, dús, puha szőrzetük és kedves természetük.
Szőrhullás
A csincsillák szőrhullása számos különböző esetben előfordulhat. Bár gyönyörű, sűrű bundával bírnak, veszély esetén könnyedén meg tudnak válni tőle. Ha nem megfelelően nyúlunk hozzájuk, akár egész nagy területű foltokban ledobhatják szőrüket.
Másik oka lehet a szőrhullásnak a különböző parazitás, gombás vagy bakteriális bőrgyulladás, a fogászati problémák vagy a tápanyag hiány.
Ezen kívül stressz hatására vagy pusztán az ingerszegény környezet miatt gyakran saját maguk kezdik rágni bundájukat.
Fürdőhomokot biztosítani kell nekik, különben szőrzetük minősége fogja bánni.
Fogtúlnövés
Sok más kedvtelésből tartott növényevő kisemlőshöz hasonlóan, a csincsillák összes foga folyamatosan nő életük végéig. Ahhoz, hogy fogaik ne nőjenek túl, magas rosttartalmú szénára van szükségük, melyet kevés egyéb táppal és jutalomfalattal egészíthetünk ki.
Ha mégis túlnőnek fogaik, az alábbi tünetek jelentkezhetnek: fogyás, a szőrzet minőségének romlása, gubbasztás, nyálzás és a takarmány visszautasítása. Hasonlóan más fogászati problémával küzdő sorstársaikhoz, a csincsillák fogait is altatásban kell lecsiszolni, amennyire lehet az eredeti állapotokat visszaállítva.
Hasmenés
Leggyakoribb oka ezeknek a panaszoknak a nem megfelelő diéta vagy rosszul megválasztott antibiotikum terápia. A csincsilláknak a normál emésztéséhez magas rosttartalmú takarmány szükséges, bélflórájuk összetétele, mely ehhez az étrendet igazodott elég érzékeny. Az alacsony rosttartalom miatt bélmozgásaik lelassulnak és a rossz baktériumok, melyek kis százalékban természetesen is megtalálhatóak, képesek lesznek elszaporodni és gyulladást kiváltani. A nem megfelelő antibiotikumoknál is az a veszély áll fent, hogy a jó baktériumokat megritkítják, ezáltal a rossz baktériumoknak esélyük lesz elszaporodni.
Ezen hatások következtében alakulhat ki a bélsárürítés elmaradása, hasmenés, tympania (vékony- és vastagbél, vakbél gázosodása), végbélelőesés és bélhelyzetváltozások. Tünetek függvényében olykor a kezeléshez elegendő gyógyszeresen beavatkozni, máskor a probléma műtéti beavatkozást igényel.
Talpfekély
Általában a hátsó végtagok talpait érinti az elváltozás. Kialakulásának okai között szerepel az elhízás, a rossz tartási körülmények, rossz padozat és a nem megfelelő higiénia.
Leggyakrabban a talpak bőre megvastagszik és kipirul, de súlyosabb esetben mélyebb, vérző sérülés is látható a talpi felületen. Ezek a sebek be is fertőződhetnek és a mélyebben fekvő szövetek gyulladását okozzák, mint például az inakét és csontokét, melyek nagyon fájdalmasak tudnak lenni.
Enyhébb esetekben elegendő tud lenni a tartási hely és diéta módosítása, súlyosabb esetekben viszont szükség lehet a seb alapos tisztítására, kötözésére és gyógyszeres kezelésére.
Ivarszervi megbetegedések
Nőstény csincsilláknál, mivel nem ivartalanítjuk rutinszerűen, ahogy egyre idősebbek lesznek, úgy egyre valószínűbb hogy valamilyen jó vagy rosszindulatú elváltozás ki fog alakulni. Leggyakrabban méhvérzéssel találkozunk, mely megtévesztő lehet, mert nem mindig egyértelmű hogy a vér a nemi vagy húgyútakból származik. Ha valóban a nemi utakból származik a vérzés, általában ivartalanítással orvosolható a probléma, amennyiben időben észlelik.
Ritkábban előforduló probléma a nehézellés, mely általában túl nagy méretű magzat esetén fordul elő, de elakadt magzat, vagy a méhszarvak csavarodása, rendellenes pozíciója is okozhatja. Ilyen esetben szintén ivartalanításra vagy császármetszésre van szükség, hogy megmentsük az állat életét.
Hím állatoknál leggyakrabban a hímvessző köré felhalmozódó, szőrszálakból összeállt szőrgyűrű okozhat problémát. Ilyenkor az állat nem tudja visszahúzni a tasakba péniszét, mely sérülhet, begyulladhat és a keringést is elszoríthatja, melynek következtében el is halhat a pénisz. Súlyosságától függően van hogy elegendő csak eltávolítani ezt a szőrgyűrűt, de súlyosabb esetben a pénisz amputációjára is szükség lehet, ezért érdemes rendszeresen ellenőrizni csincsilláink hasi részét is!
Fülgyulladás
Az embergyógyászati kísérletek során sokat használták a csincsillákat fülgyulladások kutatásában, mivel méretükhöz képest hatalmas középfüllel (csontos üreg a dobhártya mögött) rendelkeznek.
Ha itt alakul ki gyulladás, azt a fülből szivárgó tartalom, fejrázás, egyensúlyi zavarok és idegrendszeri tünetek is jelezhetik. Mivel látványos méretű a középfül, akár röntgennel vagy optimálisan CT vizsgálattal lehet megerősíteni a gyanút. Kezelése viszont nehezebb, mivel a gyógyszerek számára ez egy nehezen elérhető hely, kevés gyógyszer alkalmas erre, amellett hogy biztonságosan is használható csincsilláknál.
Lábtörés
Sérülésből vagy verekedésből származó törésekkel lehet találkozni leggyakrabban, ezek közül is a csincsillák sípcsontja, ami leggyakrabban eltörik. Az állat mozgékonysága, a csont hosszúsága, vékonysága, lágy szövetekkel kevésbé fedettsége, valamint a szárkapocscsont mondhatni hiánya (annyira kicsi és vékony, hogy stabilizáló szerepe nincs) növeli a traumás törés lehetőségét.
Műtéti ellátást szükséges a csont stabilizálásához, azonban ha nem sikerül megfelelően stabilizálni, vagy a gyógyulás nem komplikáció mentes, felmerül a láb amputálásának lehetősége, amit a csincsillák jól tolerálnak a későbbiekben is.
DEGUK
A deguk, hasonlóan a tengerimalacokhoz és csincsillákhoz, a rágcsálók rendjébe tartoznak, és szintén növényevő állatok. Szociális lények, így egyedüli tartásuk nem javasolt, mert különböző viselkedési problémák alakulhatnak ki, ha nem foglalkozunk velük (pl.: rácsrágás, fogtörés, szőrrágás). A csincsillákhoz hasonlóan nekik is szükségük van fürdőhomokra szőrzetük rendben tartásához.
Fogtúlnövés
Csakúgy, mint távoli rokonainak, a csincsillákanak, nekik is folyamatosan nő minden foguk, nem csak az első metszőfogak, melyek sárgán kivillannak. Nagy mennyiségű rostra, azaz szénára van szükségük, hogy koptassák fogaikat és ha ezt nem biztosítjuk nekik, könnyen túlnőhetnek fogaik és ez változatos klinikai tünetekben nyilvánult meg.
Legfőbb tünetei a széna vagy egyéb rostosabb zöldeleség fogyasztásának csökkenése, nyálzás, csapzott szőrzet a pofán és mellső lábakon, de van, hogy hirtelen jelentkező gubbasztás vagy letargia az első tünet. Ezek mellett leggyakrabban a súlycsökkenés is korai jelzője lehet ennek a betegségnek. Amellett, hogy a szájüreg felé túlnőnek a fogak, a gyökereik is képesek túlnőni és a koponya csontjait maradandóan deformálni, mely az orrüregek szűküléséhez és felső légúti tünetek jelentkezéséhez vezetnek.
A szájüregi elváltozásokat rendszeres, bódításban történő csiszolással lehet korrigálni, mellette megpróbálni korrigálni a takarmányozását a degunak, amennyire a fogai még engedik.
Ritkábban fiatal állatokban a koponyacsontok rendellenes fejlődése miatt a metsző fogak nem találkoznak megfelelően és ez szintén járhat a metszőfogak túlnövésével.
Másik, gyakrabban látott elváltozásuk a fogakhoz kapcsolódóan az ún. elodontoma, mely a fogak csírahámjából kiinduló daganat. Amennyiben ez az egyik felső foggyökérben alakul ki, gyakran az orrüreg szűkítése miatt szintén felső légúti tüneteket fogunk tapasztalni.
Hasmenés, belek gázosodása
Gyakran egyikkel vagy a másikkal, vagy mindkét problémával találkozunk, melynek leggyakrabban a nem megfelelő diéta áll a hátterében. A deguk bélrendszere is a nagy mennyiségű rostos eleség fogyasztásához alkalmazkodott, lassan emészthető szénhidrátok formájában. Amikor a degunak sok gyümölcsöt vagy cukros eleséget adunk, a bélflórájuk nagyon gyorsan elkezdi lebontani ezeket a gyorsan emészthető szénhidrátokat, amely egyrészt a bélflóra felborulását eredményezi, másrészt nagy mennyiségű gázképződéssel jár. Ezen elváltozások súlyos és életveszélyes mértekét is ölthetnek, ha nem avatkozunk be időben. Biztonságosabb megelőzni megfelelő takarmányozással, mint kezelni az ilyen jellegű problémákat.
Farok sérülés
A deguk egyik jellegzetes védekező mechanizmusának mondható, hogy farkuk bőre le tud szakadni, csúszni a benne található csigolyákról, mint mikor a kesztyűt húzzuk le ujjunkról (innen ered angol eredetű kifejezés, a degloving). Ennek a veszélye miatt nem szabad a degukat farkuknál fogva felemelni vagy elkapni, mert ha leszakad a farokról a bőr, az ott maradó többi részt műtétileg el kell távolítani.
Cukorbetegség
A többi rágcsálóhoz képest, jóval gyakrabban fordul elő cukorbetegség deguknál. Általában spontán alakul ki, de közrejátszik a sok cukros gyümölcs és túl sok táp etetése is. Első tünetei leggyakrabban a szemek közepén megjelenő fehéres-opálos rész, mely a szemlencse elhomályosodása, szürkehályog (cataracta) kialakulása jelez, mely rövid idő, akár 4 hét alatt is ki tud alakulni.
Ha bebizonyosodik, hogy valóban ez áll a tünetek hátterében, általában diéta és a takarmányozás módosításával jól kezelhető a betegség.
Rágcsálókhoz képest mind a csincsilla, mind a degu relatív hosszú ideig él, ennek ellenére a daganatos megbetegedések egyik állatfajnál sem jellemzőek.