ASPERGILLOSIS

Az aspergillosis a kedvtelésből tartott díszmadarak gyakori és rendkívül rossz hírű megbetegedése. Nehezen kezelhető, viszont megfelelő technológiai ismeretekkel megelőzhető, ezért lényeges megérteni a kóroktanát. Az aspergillosis kórokozói a környezetben előforduló penészgombák, a fertőzést a gombák spórái okozzák. Ezek a mikroorganizmusok lényegében mindenütt jelen lehetnek, a madarak elsősorban takarmányból, vagy a tartási helyen az alomanyagból, porból juthatnak hozzá. A fertőzés belélegzés útján történik. Ahhoz viszont, hogy ezek a széles körben megtalálható spórák megbetegedést okozzanak, hajlamosító tényezők szükségesek.

A fogságban tartott madarak jelentős része lényegesen kevesebbet repül, mint természetes élőhelyén, ezáltal a légzsákok átszellőzése csökken. A trópusi fajok számára sokszor alacsony a páratartalom, ami a nyálkahártyák és a légutak szárazságát okozza. Ráadásul ezek a madarak sokszor nem megfelelően, vagy erősen szelektíven táplálkoznak, alacsony a nyálkahártyák ellenálló képessége szempontjából lényeges A-vitamin szintjük, illetve egyéb anyagcsere betegségekben szenvednek. Ezek következtében az immunrendszerük védekező képessége gyengébb. A fertőzés forrása a legtöbb esetben a rossz minőségű mageleség. A magok felszínén, illetve a sérült szemek héja alatt nagy mennyiségben fordulhatnak elő spórák. Amikor a madár ezeket a szemeket összeroppantja, a levegőbe kerülő részecskéket belélegzi – ilyen szempontból a héjas amerikai mogyoró, a diófélék, és a napraforgó mag jelentik leggyakrabban a problémát. Az egészséges szervezet védekező képessége fel van készülve a belégzés során bekerülő esetleges kórokozók elleni védekezésre. Ha viszont a magok felszínéről nagy mennyiségű spóra kerül az egyébként is legyengült ellenálló képességű, rosszul szellőzött légutakba, a spórák kicsíráznak, és gombatelepeket képeznek. A szervezet megpróbálja lokalizálni a fertőzést, ezért gyulladással reagál, és a fertőzési gócoknak megfelelően ún. gyulladásosgranulomákat képez a szervezetben.

A betegség tünetei és lefolyása ezért a bekerülő spórák mennyiségétől, a lokalizációtól és az immunrendszer állapotától függ. Heveny aspergillosis általában gyenge ellenálló képességű egyedekben, nagy mennyiségű spóra belélegzését követően alakul ki. A legtöbbször diffúz tüdőgyulladással jár, a gyulladásosgranulomák kialakulására nincs is elegendő idő. A madarak néhány nap alatt súlyosbodó nehezített légzés mutatnak, túlnyomó többségük menthetetlen. Krónikus aspergillosis esetén a szervezet felveszi a küzdelmet a gombával szemben, a fertőzés lassabban, de sokszor éppen ezért észrevétlen módon terjed. Különösen igaz ez a légzsákokat érintő megbetegedés esetén. A madarak légzsákrendszere nagyban növeli légzésük hatékonyságát, de maga a gázcsere nem a légzsákok falában, hanem a tüdőben történik. Ha egy kalitkában tartott madár alig repül, nyugalomban a teljes légzési kapacitásának csak a töredékére van szüksége. Egy légzsákokat érintő megbetegedésnek ezért csak nagyon késői stádiumban, vagy csak terhelésre fogja a tüneteit mutatni.

A krónikus aspergillosisban szenvedő betegek jellemzően keveset és nem szívesen repülnek, hamar kifáradnak, repülés után sokáig zihálva veszik a levegőt. Mellizomzatuk gyengébb, esetleg kevesebbet beszélnek, hangjuk megváltozik.Más tünetet azonban nem mutatnak, a számukra egyébként egészségtelen napraforgó magot és egyéb kedvenceiket továbbra is örömmel fogyasztják, ezért nem kerülnek állatorvoshoz.Ha az alattomosan terjedő gyulladás a légzsákok nagyobb részét már elfoglalja, vagy a tüdőre, esetleg nagyobb hörgőkre terjed, a madarak nyugalomban is elkezdik nehezen venni a levegőt, vagy rohamszerűen fulladnak. Ezeknek a betegeknek a szervezete már a legtöbbször tele van gyulladásos gócokkal, amelyek a vérárammal, vagy egyszerűen a légzsákfalakhoz való közelség miatt közvetlenül terjedve más szervekbe is eljuthattak. A gyógykezelés már itt is nagyon rossz esélyű. Az aspergillosis megtámadhatja a felső légutakat is, az orrüregben krónikus, a koponyacsontok deformitását okozó gyulladást, a légcsőben és a hörgők elágazásának magasságában szűkületet, elzáródást, ezáltal súlyos, fulladásos tüneteket okozhat. A penészgombák számos esetben toxinokat termelnek, amelyek felszívódva további szervi károsodásokat okozhatnak. A rossz közérzet és a gyulladásos területek környezetében jelentkező fájdalom miatt ezek a betegek sokszor tolltépést is mutatnak.

Összefoglalva az aspergillosis környezeti gombák okozta, elsősorban a légutakat érintő, súlyos, nehezen kezelhető betegség. Korai felismerése inkább az éves, megelőző jellegű vizsgálatok során, mint a már tüneteket mutató madarakban lehetséges. Megfelelő tartástechnológia, mozgástér és ideális takarmányozás alkalmazásával azonban megelőzhető, vagy kialakulásának esélye jelentősen csökkenthető.

 Az aspergillosis diagnózisa összetett feladat. A látványos légzőszervi tüneteket mutató madarak esetén a kórelőzmény, a tartástechnológia ismerete és a madár vizsgálata alapján fölmerülhet a betegség gyanúja. A légutak állapota röntgenfelvételeken nagy vonalakban megítélhető. Az ilyen módon diagnosztizálható esetek azonban már általában a súlyos, nem, vagy nehezen kezelhető csoportba tartoznak. A gyulladásos gócok korai felismerése csak endoszkópos vizsgálattal lehetséges. Az endoszkópia lehetőséget ad célzott mintavételre és lokális kezelésre is. A képalkotó vizsgálatokkal párhuzamosan mindig javasolt vérvizsgálatot is végezni, amelyből a gyulladásos reakció mértékére és az egyéb szervek funkciójára következtethetünk. Mivel a tüneteket mutató betegek sokszor már előrehaladott stádiumban vannak, az asperillosis felismerése szempontjából nagy szerepe van a rendszeres megelőző jellegű vizsgálatoknak, amelyeket nagypapagájok esetében évente javasolunk.

A gyógykezelés kétes kimenetelű és hosszadalmas folyamat. A gombaellenes gyógyszereket hónapokig kell szedni, hogy hatásukat megfelelően ki tudják fejteni. A légutakat lokálisan is érdemes kezelni, elsősorban inhalációs módszerrel. A gyógyszerek belélegeztetése inhalátor készülék segítségével kivitelezhető. A gyulladásos gócok endoszkópos eltávolítása, illetve gyógyszerek bejuttatása a közvetlen környezetükbe szintén elősegítheti a gyógyulást. Mivel a betegség kialakulásában nagy szerepe van a technológiának és a takarmányozásnak, a sikeres terápia, illetve a visszafertőződés elkerülésének alapfeltétele az életmódváltás, amely sok esetben csak fokozatosan és nehezen kivitelezhető. Az aspergillosis kezelése tehát időben felismert esetben is rendkívül hosszadalmas, hónapokig vagy évekig tartó folyamat, amely madár és a tulajdonos részéről is sok fáradozást és együttműködést igényel.

Ezzel a betegséggel kapcsolatban elsősorban a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. A megfelelő elhelyezés, a mozgáslehetőség biztosítása, lehetőleg külső röpdében is, a rendszeres párásítás elősegítik a légutak védekezőképességének megőrzését. A takarmányozás során kerülni kell a héjas földimogyorót és a napraforgómagot, egyéb olajos magot csak emberi fogyasztásra szánt minőségűt és ellenőrzött állapotút kapjanak a madarak. A mageleséget célszerű adagolni a válogatás elkerülése miatt, illetve felhasználás előtt az aznapi adagot folyó víz alatt lemosni és megszárítani. Ezzel csökkenthető a takarmány felszínére tapadó por és spórák mennyisége. Az aspergillosis megelőzése céljából javasolható a pelletált eleségek etetése is. Ezek hőkezelt, élő spórákat nem tartalmazó készítmények, amelyek megszüntetik a szelektív táplálékfelvétel okozta problémákat, valamint a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmazzák.

Copyright © 2020 Exo-Pet Állatgyógyászati Centrum

exopetlogo.png
  • Facebook
  • Instagram

1078 Budapest, Hernád utca 40