Kedvtelésből tartott görényekben mindkét ivarban célszerű az ivari aktivitást blokkolni, erre sebészi és gyógyszeres megoldások egyaránt léteznek. Az ivarérett hím görényekben elsősorban az erőteljes ivari szag, illetve egyes állatokban a nyughatatlan, ritkábban agresszív viselkedés okoz problémát. Nőstényekben viszont a hormonális működés nem kellő ismerete és a szükséges beavatkozás hiánya súlyos megbetegedéshez vezethet. A görények a legtöbbször a születésüket követő év kora tavaszán válnak ivaréretté, de a születés időpontjától, illetve vérvonaltól, tartástechnológiától függően ez eltérő lehet. Az ivarzó nőstény görény pérája látványosan megduzzad és váladékozik, ez általában feltűnő a tulajdonosok számára. A kutyától és a macskától eltérően azonban az ivarzás („tüzelés”) nem múlik el magától, csak ha a nőstény görény párzás hatására ovulál. Ritkán előfordul spontán ovuláció is, illetve a görények egy részében ősszel, a nappalok rövidülésével együtt járó hormonális változások hatására csökken a petefészek aktivitása, de párzás nélkül nagy az esélye, hogy az állat hónapokon keresztül folyamatosan ivarzik. A folyamatos ivarzás pedig a hormonháztartás szintjén folyamatosan magas ösztrogénszintet jelent. A túlzott mennyiségű ösztrogén fokozatosan, egyre súlyosabb mértékben elnyomja a csontvelő működését, ami vérképzési zavart okoz. Az elhúzódó ivarzás általános klinikai tüneteket, bágyadtságot, étvágytalanságot, a bőrben véraláfutások megjelenését csak nagyon késői stádiumban idéz elő, ekkorra a görény súlyosan vérszegény és a vérlemezkék hiánya miatt véralvadási zavarban szenved. Ezek a betegek már szinte kivétel nélkül menthetetlenek, ezért a hormonális problémák kialakulását meg kell előzni. A megelőzés az ivari működés blokkolása, amelyre jelenleg leginkább a deslorelin tartalmú, bőr alá ültethető implantátum javasolt. Az implantátum az agyalapi mirigy szintjén nyomja el a nemi hormonok termelődését, alkalmazása tulajdonképpen visszafordítható, gyógyszeres ivartalanítást jelent. A műtéti ivartalanítással szemben előnye, hogy az ilyen módon kezelt állatokban a későbbiekben jóval kisebb eséllyel alakul ki a mellékvese megnagyobbodása vagy daganatos elfajulása, ami az idősebb görények egyik gyakori, és sokszor nehezen kezelhető betegsége. Az implantátum mindkét ivarban biztonságosan alkalmazható, ismert mellékhatása nincs. A hatásideje viszont egyedenként változó és kiszámíthatatlan, átlagosan másfél-két év. Ez elsősorban a testmérettől függ, nagyobb testű hímekben inkább rövidebb ideig, kisebb testű nőstényekben akár több éven keresztül is hatékony. A legtöbb kedvtelésből tartott állatban az implantátum beültetése megismételhető, amint a görény ismét ivarzási tüneteket mutat. Ritkán előfordul, hogy a többszöri implantátum beültetés az elsőnél kevésbé hatékony, ilyenkor alapos kivizsgálást követően egyedileg kell dönteni az ivari működés további blokkolásáról. Összességében az implantátum beültetés hatékony és biztonságos módja a gyógyszeres ivartalanításnak, és javasolt valamennyi kedvtelésből tartott görényben elvégezni az első ivarzási tünetek megjelenésekor.