TÖRPESÜNÖK LEGYAKORIBB BETEGSÉGEI

A törpe sünöket másnéven afrikai fehérhasú sünöknek is nevezzük. Nagyon jól szelidíthető, könnyen tartható állatok, akik egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A keleti sünökhöz képest kisebbek, színük gyakran világosabb, hátsó lábaikon csak 4 ujj található; életmódjuk igen hasonló, azonban megbetegedéseik igencsak különböznek. Az alábbiakban a törpesünök leggyakoribb megbetegedéseit gyűjtöttem össze.

Daganatos megbetegedések

Szerencsés esetben törpesünük 4-6 évig élhet. Haláluk leggyakrabban valamilyen daganatos elváltozások miatt következik be. Attól függően, hogy hol helyezkedik el a daganat, különféle tünetegyütteseket láthatunk.

Gyakoriak az íny és a száj környékén kialakuló daganatos elváltozások, amelyek sok esetben a csontozatot is beolvasztják, és mivel a szájüregből indulnak ki, leggyakrabban csak akkor vesszük észre amikor már jelentős kiterjedésű a daganat, és akadályozza az állatot a táplálék felvételében. Ezen elváltozások nagy része nem gyógyítható.

Sokszor fordul elő a méh daganatos elváltozása, ilyenkor a vizeletben megjelenő vér az, ami gyanút kelt. Ilyenkor ultrahangos vizsgálattal igazolhatjuk gyanúnkat, és eltávolíthatjuk sebészileg a daganatot. Mivel a méh daganatos elváltozásai igen gyakoriak, ezért érdemes megelőzésképpen ivartalanítani a „nem-tenyész-nőstényeket”.

Daganatok előfordulhatnak a bőrben, belső szervek falában is.

20170527_162543.jpg

Szájüreg: fogkövek, epulis, idegentest

epulis sünben.jpg

A sünök ínye hajlamos a burjánzásra, ilyenkor a fogakat körül veszi, és azoknak csak a teteje látszik ki. Az ilyen túlburjánzást hívjuk epulisnak. Akkor amikor az epulis túl nagyra nő zavarhatja az állatot a rágásban, illetve fogaival felsértheti a túlburjánzott ínyet. Ilyenkor az epulisok sebészi eltávolítását végezzük el.

A fogkövek is gyakoriak a törpe sünök esetében. A fogkövek alatt elszaporodott bakériumok az íny gyulladását okozhatják; az íny kipirult, vérzékeny lesz, amennyiben ilyesmit tapasztalunk akkor altatásban a fogkövek eltávolítását javasoljuk.

A felső (ún. maxillaris) fogsorok közé gyakran ékelődik be idegen test, főleg olyan állatoknál, akik a tápon kívül mást is kapnak. Ilyenkor nyálzás, csámcsogás, vagy csökkent étvágy alakul ki. A beékelődött tárgyat altatásban jól el lehet távolítani.

Balesetek

PA070268.JPG

A sünöket is érik balesetek. Ezek közül a leggyakoribb az összegömbölyödés során kialakult szemsérülések, amikor véletlenül a sün a saját tüskéjével szemen szúrja magát. Ezeket a sérült szemeket elég jól lehet gyógyítani szemészeti készítményekkel. Sokszor szoktunk ún. tarsoraffiát alkalmazni. Ebben az esetben a szemhéjakat ideiglenesen összevarjuk egy laza varrattal, és a szem a zárt szemhéjak alatt zavartalanul gyógyulhat.

A szobában gyakran kiengedett sünök (hosszú hajú hölgy gazdával) népbetegsége a hátsó lábak közé tekeredett hajszálokból álló béklyó. Ezek az összegubancolódott hajszálak mélyen belehasítanak a sün bokájánál a bőrbe és lassan lefűzik a lábfejet. Ezeket a hajgubancokat altatásban szoktuk eltávolítani, az ilyen sünik lábát egy ideig kötözni szükséges.

Egyéb balesetek lehetnek a kerékbe beakadt lábsérülések és a nyelv elharapása is.

Bőrproblémák

atkás_sön.jpg

A sünök leggyakoribb bőrproblémája az atkásság. Ezt a Caparinia tripillis atkafaj okozza. Súlyos esetekben az atkák ellepik az egész sünt, viszketésre kárhoztatva. Az atkák azonban gyakran csak másodlagosan valamilyen betegség következményeként jelennek meg. Ún. indikátorok: jelzik az immunrendszer gyengeségét. Az atkásság önmagában megelőzhető, illetve jól orvosolható, ha egyszer kialakult. Az atkákat ne tévesszük össze a bélrendszerben élő férgekkel. Az atkák külső paraziták. Ellenük megelőző védekezést folytathatunk ún. spot on készítményekkel (stronghold, advantix).

A bakteriális eredetű bőrgyulladások gyakran súlyos tüskehulláshoz és gennyesedéshez, bőrpírhoz, korpázáshoz vezetnek. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel legtöbbször orvosolható a probléma.

Bélgyulladások leggyakoribb kórokozói a Salmonellák

hasmenéses sün.jpg

Kiszáradással rossz közérzettel, zöldes-nyálkás hasmenéssel, átvágytalansággal járó kórképet mutatnak. A rendellenes bélsárból érdemes minden esetben laboratóriumba mintát küldeni. A laboratóriumi tenyésztés során megtudhatjuk pontosan milyen baktériummal állunk szemben, illetve azt is mely antibiotikum adagolása a legcélravezetőbb. Bélgyulladást gyakran okozhatnak egysejtű korokozók is.