FOGÁSZATI RENDELLENESSÉGEK KIALAKULÁSA, FOGCSISZOLÁS

A NYULAK FOGAZATA

A nyulak fogazata úgynevezett elodont, hypsodont fogazat, tehát fogazatuk folyamatosan növekszik, a szájüreg felől látható klinikai koronából, és a csontos fogmederben (alveolusban) helyeződő rezerv koronából áll. A rezerv koronát az egyszerűség kedvéért – bár helytelenül – foggyökérnek is szoktuk nevezni. A premoláris és molaris fogak közt funkcionális és anatómiai eltérések nincsenek, a klinikai gyakorlatban ezeket gyakran őrlőfogaknak (cheekteeth, CT) nevezzük. Az általunk írt fogászati kórlapokon gyakran olvasható CT szócska tehát egy adott fogat jelöl. A nyulak alsó metszőfogai a két felső metszőfog (I1 és I2) közé illeszkednek, fogaikat elsősorban a fű letépésére, a kéreg lehántására használják. A táplálék őrlését a hátulsó fogak végzik. Az őrlőfogaik fűrészfog szerű csipkéket képeznek, a rágósík oldalirányban vízszintes, az alsó őrlőfogakon hátrafelé lejt. Az állcsonti (maxilláris) CT1 és CT6 kivételével az őrlőfogak két szemközti foggal érintkeznek. Állkapcsuk anisognath, azaz egyszerre csak az egyik oldali őrlőfogak záródnak.

A NYÚL TÁPLÁLKOZÁSÁNAK HATÁSA A FOGAKRA

A nyulak rágásuk során állkapcsukat vízszintes irányban és függőlegesen is mozgatják. Rostos takarmány esetén a rágómozgások vízszintes komponense dominál, míg magvak, pellet, zöldségfélék rágása esetén a függőleges. A vízszintes rágómozgások során kopik legjobban a fogazat, ráadásul a rostos takarmányokat hosszabb ideig tart megrágni.

Ha a fogazat nem kopik megfelelően, meghosszabbodik, ezáltal nagyobb nyomás kerül a fogakra, így ezek fokozatosan kimozdulnak a helyükről. A felső (maxilláris) őrlőfogak jellemzően kifelé, a pofa irányába, míg az alsók (mandibularis), a nyelv irányába mozdulnak. Így a fogak nem érintkeznek a szemközti fogakkal megfelelően, és a nem kopó részeken túlnövések keletkeznek. Az őrlőfogak rendellenes záródása (malocclsioja), a klinikai koronák meghosszabbodása (elongációja) másodlagosan a metszőfogak rendellenes záródását okozza.

A nyulak 3-4 éves korban kialakuló fogkopási rendellenessége többnyire takarmányozási eredetű. A széna, fű rágásakor a nyúl jellemzően vízszintes irányú mozgással rág, a fogak ilyenkor jól kopnak. A magvak, pelletek rágása sokkal kevesebb rágómozdulatot igényel, és ezek is inkább függőleges irányú, roppantó mozdulatok. Ilyenkor a fogak sokkal kevésbé kopnak. A kosorrú, lógó fülű nyulakban, különösen a szatén szőrű egyedeknél a fiatal korban kialakuló megbetegedés egyértelműen örökletes hátterű. A nyúl tartási körülményei is befolyásolhatják a betegség megjelenését. A nyulak csontozata nagyon vékony szerkezetű, szivacsos felépítésű, könnyű, ezáltal is a ragadozók előli gyors menekülést segítve. A lakásban élő nyulakhoz képest a szabadban élő nyulak nagyobb hőingásnak vannak kitéve, több napsütés éri őket, többet mozognak. A csontozatuk is szilárdabb lakásban élő társaiknál. A szabadban élő nyulakban ezért a fogászati betegségek megjelenése ritkább.

TÜNETEK

A fogkopási rendellenességek tünetei sok esetben nagyon jellegzetesek, bár eléggé változatosak. Előfordulnak heveny esetek, amikor hirtelen súlyos tünetekkel találkozunk. Ha egy túlnövő csipke hirtelen kibukkan az íny alól, vagy éppen eléri a nyelvet és nyálkahártya sérülést okoz, az állat hirtelen abbahagyja a táplálkozást, nincs, vagy alig van bélsara. Nyálfolyás néha előfordul, de sokszor az étvágytalanságon kívül semmi egyéb tünet nem jelentkezik. Elkülönítő kórjelzés szempontjából a más okból létrejövő gyomor-bél mozgási zavarok, húgyúti betegségek jönnek elsődlegesen szóba.

Idült esetben (nagyon gyakran a tulajdonos csak ekkor észleli a problémát) a testtömeg csökkenése a vezető tünet. Gyakran feltűnő az étvágytalanság, sokszor az állat próbál, de nem tud hatékonyan enni, válogat, a szénát már nem eszi, de az apróbb vagy puhább takarmányt még képes elfogyasztani. Mivel egy falat megrágása sokkal tovább tart, a tulajdonosok sokszor úgy látják, hogy állatuk különösen jó étvágyú, hiszen egész nap eszik (próbál enni). Nyulakra jellemző a nyálfolyás, ez az áll környékének a szőrét macerálhatja. Mellső lábukon a lábtő tájéka is gyakran nyállal szennyezett. Ha a szájüregben már gennyes folyamatok zajlanak, a nyúl tisztálkodás közben az egész szőrzetét gennyes nyállal szennyezheti be. A végbélnyílás környéke lágy bélsárral (caecotroph) szennyezett, ami hasmenésnek tűnhet. Gyakran feltűnően sokat isznak.

A fogkopási rendellenességek gyakran okoznak következményes betegségeket. Gyakran alakul ki emésztési zavar, a gyomor ürülésének lelassulása, vakbél obstipációja, ezek diagnosztizálására és kezelésére is figyelmet kell fordítani. A nyulak könnycsatornája a szemzugból az orrjáratba vezeti a könnyet. A metszőfogak kórosan megnyúlt “gyökerei” (rezerv koronái) könnycsatornák szűkületét, elzáródását okozza, ami könnyfolyáshoz (epiphora) vezet. A túlnőtt őrlőfogak rezerv koronái („gyökerei”) is megnyúlnak, sokszor deformálódnak. Az ilyen rezerv koronák, a kimozdult, sérült fogak lehetőséget biztosítanak a baktériumok mélyebb szövetekbe jutására, és tályogok kialakulására. (A foggyökér tályogos elváltozásiról ITT olvashat bővebben).

ÉBER ÉS ALTATÁSBAN VÉGZETT SZÁJÜREGI VIZSGÁLAT

Egy általános vizsgálatnál, legyen az kivizsgálás, vagy éppen oltás előtti vizsgálat, a fogak állapotának felmérése elengedhetetlen, minden esetben el kell végezni. A vizsgálathoz humán orrterpesztőt vagy otoszkópot használhatunk. Az állat kíméletes rögzítésére nagy figyelmet kell fordítani. Súlyosan beteg nyulat egy túl határozott lefogás is elpusztíthat. Éber vizsgálattal a fogak felszíneinek 40-60%-a látható. Kétes esetben mindenképp el kell végezni a szájüreg vizsgálatát altatásban. Ilyenkor a vizsgálat szükség esetén kezeléssel folytatódhat.

Amennyiben beigazolódik a fogak rendellenessége, a koponya RTG vizsgálata rendkívül hasznos, hiszen a fogaknak csak kis része látható a szájüreg felől, a rezerv koronák elváltozásai csak így diagnosztizálhatók. Fogászati célú koponya felvételeket mindig altatott állaton készítünk. Jobb és bal oldalirányú (latero-laterális), jobb és bal 30%-ban ferde, hát-hasi irányú (dorsoventrális), valamint szemközti irányú (rostrocaudalis) felvételt készítünk.

FOGKORREKCIÓ

A fogászati kezelés során korrekciót, azaz a fogak normál anatómiai méretére történő csiszolását, szükség esetén az érintett fog kihúzását (extractio) végezzük el. Fontos tudni, hogy a nyulak és rágcsálók fogászati problémái nem gyógyíthatók meg. A kezeléssel – sikeres esetben – a meglevő állapotot fogjuk konzerválni, illetve tünetmentes vagy tünetszegény állapotot biztosítani az állatnak. Mivel a kezelés rendszeresen, az állat élete végéig fog tartani, a tulajdonosok felvilágosítása, és későbbi együttműködésük a kezelés sikerében meghatározó.

A fogászati kezelés sikere érdekében elengedhetetlen a megfelelő tüneti és kiegészítő kezelés. A lehűlt (hypotherm) állatokat óvatosan melegítjük. A kiszáradás (dehydratio) kezelésére infúziós folyadékpótlást végzünk, fájdalomcsillapítót adunk, ill. az egyéb jelenlévő betegséget kezeljük. Ha az állat nem táplálkozik megfelelően, megkezdjük a táplálását. A nem, vagy rosszul evő nyulak kényszertáplálása a kezelés kulcslépése. Nagy rosttartalmú, pépes táplálékot adunk fecskendővel, annyi ideig, amíg az állat elegendő mennyiséget nem eszik magától. Erre a célra az Oxbow’s Herbivore Critical Care vagy a Trovet GP táp a legjobban használható.

Fogászati korrekciót csak altatott állaton végezhetünk. A nyulak és rágcsálók altatása nehezebb és kockázatosabb is a kutyák, macskák altatásánál. Biztonságos altatásukhoz altatógép használata mindenképpen szükséges. A fogak korrekciójához megfelelő műszerezettség és bizonyos manuális gyakorlat szükséges.

Az őrlőfogak túlnövését fogászati csiszolófejjel korrigáljuk. A korrekciót az anatómiai állapot helyreállításáig végezzük, túlkorrigálni ritka kivételektől eltekintve nem célszerű. A fogak pofa felőli (buccalis) felszíne gyakran nehezen látható, ilyenkor sebkutató szondával tapogatjuk ki a felszíneket. Korrekció után, a fogak okozta nyálkahártya sérülések többnyire jól gyógyulnak. Amennyiben az állat a beavatkozást követő két-három nap alatt nem kezd el önállóan táplálkozni, célszerű a szájüreget ismételten alaposan átvizsgálni. A fogkorrekciót átlagosan 4 hét és 4 hónap közötti rendszerességgel szükséges megismételni.